Mikor a lélek nyújtózik,

Elménk tükre betakarózik,

S az öt érzék kapuján át,

Új álomokat küld reánk.

Itt e "világ"!:

Váltakozó gyönyör, s gyötrelem.!

Itt keveredik-formálódik a túlbecsült (emberi) értelem:

Ébredj fel!

Bennünk van az álmodó, csak a látó aki látható.

Kívül káosz, belül rend!

Váltakozik hang és csend.

Egy Az Ige a teremtettben:

Szabadság, a szeretetben!.

Szent ritmusú égi testek kottájára táncolunk.

Megírt szöveg, adott jelmez, szemünk sugarától terhes:

Kik Vagyunk...

-Hejj mit ér a szó, hát meghalunk?!!

-Ím:

Csendünk se jó,

Ha nincs dalunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.