"Felhasznál" a Lét Velem Téged,

Jobbra törekszik az Élet,

Érette áldozunk...

...Áldozunk,

Majd meghalunk.

Felnő belőlünk hajtott hibák sarja,

Mert az Isten úgy akarja:

Lássuk Őt,

Az Örök felmenőt.

Nevel a mulandósággal minket,

Váltsuk meg tévedéseinket, lassanként,

Apránként...

Hibáink helyett így "szárnyaink" nőnek,

S méltó könnyűséggel az égbe törnek,

Hogy igánkat letéve felmenjünk,

Felmenjünk:

S folttalan létezzünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.