-"Mikor a kettőt egyé teszitek, mentek majd be a mennyek országába".

A Jóga veleje, a Lét-igék Igája.

A figyelmet, lélekzet finom zablájával, a test (titkos) templomába „zárja”.

A fejben rekedt „régi rab” így megváltva felszabadul:

Nem irányít hangja többé, oly konokul, oly ravaszul.

A kereszt útja: Gondviselés, a Most szent közepében.

Bármi jön, vagy bármi megy: Elfogadod, éberen.

S mi más lenne hindu, rabbi vagy sámán-szerzet vágya?

Mint egyesülni az Élettel, mely a szív üstjét táplálja?

Tánc nászában, csend űrjében, átölelő tér hűsében:

Fényévé válni az örök Fénynek:

Formamentes szabad frigy ez, a test látszat-gyűrűjében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.