Sok közül az Egy, s egyben a világ egésze is benned "a Vagyok”.

Velünk volt ha romoltunk, belé kapaszkodtunk ha összeomoltunk, a sóhajjal:

"Itt élek-halok".

Sok közül az egy, immár mind egyre megy:

Más terhed nincs, csak lélegzeted.

Megvilágosodik a világ, még ha fényezi is csak magát:

A tudat leveti magáról múltját, mint kinőtt és koszos ruhát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.