Két álom közt kereslek, eltűntél,

Két áttetsző világgal, körül-öleltél.

Mindig mást akar az álmodó..

Békesség Veled, ki Örök Vagy:

Mosollyal távozó.

Terek közti idő volt otthonom,

Most pedig idők közti e Tér.

Két lélegzet közt kutatlak, figyellek:

Tékozló szolgád (Hozzád) visszatér.

Volt egyszer egy Maharsi.

Kár volna Őt tagadni.

India déli szegletén,

Az Arunácsala Szent hegyén:

"Csak" Létezett.

Most: Létezés..

Az ember: Tökéletes "hiba".

Hiba, minek megkell oldódnia.

Hiba, kinek léte, hiába-valóság:

Csak majd ha feloldódik, jő el a Menyország.!.

Krisztus is "hiba" volt,

Hisz testben született,

Így tette példává, az örök üzenetet.

Hogy minden "hibában", ott Él

A Megoldás,

S igaz cél csak egy lehet:

Ez a Feloldás.

Jobb az üres has, mint az elrontott gyomor.

(És könnyebben doboghat a szív is olyankor).

Árvái vagyunk mi, e vad világnak.

Elvárják: Küzdjünk!

S egymás ellen vagyunk, ha Velük maradunk.

Vad virágai vagyunk mi, e (megsebzett) világnak.

A Lét szent menedékkel oldoz,

Szirmunk üzenetet hordoz:

Ami elmúlt, sosem fontos.

 Mi vagyunk a háború vége,

Az emberben már ébred a Béke...

"Tovább adja" testvérének csendjét,

S figyeli a világkorok Rendjét.

Már réges-régen megtalált a Csoda.

Ha tagadod: A szenvedésnek kell az Üdvbe visszarángatnia.

Lények merülnek fel a Tudat-horizonton,

Kint és bent egy lett, szívem megborzongott.

Az idő eszközei vagyunk, az időtlenségben,

Isten legyen tanúnk rá:

Legyünk jó testvérek!

S Ti angyalok! Csillagország megsejtett lakói,

Rangidősként Legyetek:

Komisz fajunk bölcs, tanú-tanítói!

Amín!