A fájdalom fa gyökere félelem,

S e félelemből hajt ezer gond levél.

Törzse, a logika tévedései,

Évgyűrűin élősködik egy kígyó: Az "én".

A szeretet fa gyökere maga a Lét.

Lét, melyből elővirágozik a teljesség.

Törzse egység mindennel (a)mi Van,

Évgyűrűi nincsenek, Örök Makulátlan.

Szavak labirintja,

Érzelmek csomója-gubanca,

S az észnek fogas mókuskereke,

A világnak kincse, a világnak szemete.

Rímek közé rejtettem a tettest,

Ki megrabolta életem,

Barátnak fogadtam ellenségem,

Kinek hittem magam: Nem lelem.

Mivel tölti ki az űrt az ember, 

Ha a világ hiánnyal van tele:

Nincs válasz, nagy a zűr,

Mégis minden rendbe vele.

Könnyű átlátni a szitán, 

Ha (ön)szemünkbe nem szórunk homokot.

Meglopott, megcsalt, elhagyott,

Egy ellenség, akinek elhittem:

Én Vagyok...

Teljességed "kibontásához" legjobb a lefekvés előtti, és a felkelés előtti pillanat.

(Mikor már -és- még: nem redukálod érző-gondolattá magad)

Miért háborúznánk, ha csodákat tehetünk?!.

S mi szükség van csodákra, ha békében élhetünk?!.

"Felhasznál" a Lét Velem Téged,

Jobbra törekszik az Élet,

Érette áldozunk...

...Áldozunk,

Majd meghalunk.

Felnő belőlünk hajtott hibák sarja,

Mert az Isten úgy akarja:

Lássuk Őt,

Az Örök felmenőt.

Nevel a mulandósággal minket,

Váltsuk meg tévedéseinket, lassanként,

Apránként...

Hibáink helyett így "szárnyaink" nőnek,

S méltó könnyűséggel az égbe törnek,

Hogy igánkat letéve felmenjünk,

Felmenjünk:

S folttalan létezzünk.

Mikor elér a csalódás, megkísért a könnyebb utak csalóka öröme,
Beléjük fogódzva, újjabb csal(ód)ásoknak leszel terméketlen szíve-öle.

A látszat csal.

S mi e látszatnak hódolunk.

Hódolva e látszatnak, tekinteteket lopunk.

Így gyarapítjuk fel, ellenségeink táborát,

Így feledjük újra el, az összefogásnak  zálogát.

Tudd!!

Ezer módon alhat ki a szeretet...

... Álmunk útján, csak a bátor szíve ébredhet.!

...S millióképp létrejöhet háború,

De tiszta Létünk fényéhez, nem férhet gúny, gyanú.

Ki Vagyok Én?

Nem tudom.

Ezért "csak"

Elfogadom.

Elfogadom, s szeretem.

Mert Szeretve (Látva) Létezem.

Szeresd ami Van,

Ne keresd "mi nincs",

Minden érted szól,

Szent figyelmed: Kincs.

Mikor a lélek nyújtózik,

Elménk tükre betakarózik,

S az öt érzék kapuján át,

Új álomokat küld reánk.

Itt e "világ"!:

Váltakozó gyönyör, s gyötrelem.!

Itt keveredik-formálódik a túlbecsült (emberi) értelem:

Ébredj fel!

Bennünk van az álmodó, csak a látó aki látható.

Kívül káosz, belül rend!

Váltakozik hang és csend.

Egy Az Ige a teremtettben:

Szabadság, a szeretetben!.

Szent ritmusú égi testek kottájára táncolunk.

Megírt szöveg, adott jelmez, szemünk sugarától terhes:

Kik Vagyunk...

-Hejj mit ér a szó, hát meghalunk?!!

-Ím:

Csendünk se jó,

Ha nincs dalunk.

EGY BÖLCS HAJDAN...

Egy bölcs hajdan szamáron útazott. -
Azóta az idő megváltozott,
Nagyon megváltozott már,
Most a szamarak
Lovaglanak,
A bölcs pedig gyalog jár.

-"Isten a valóság.

-A Világ nem valóság.

-A Világ Isten."